Első anyakönyvünk
Az egyházközség első fennmaradt anyakönyve 1778-tól kezdődően szinte folyamatosan vezetve van. Mivel ez a legrégebbi írásbeli dokumentum az egyházközség XVIII. századvégi történetéről, különösen is fontos a helytörténeti kutatás számára éppúgy, mint az egyháztörténet iránt érdeklődő kutatók szemében.
Jelen I. számú anyakönyv és az ezt követő II. számú anyakönyv érdekessége, hogy együttesen tartalmazza a kereszteltek és bérmáltak, valamint a házasultakról és a megholtakról való bejegyzéseket, és csak a XIX. század közepétől találkozunk – legalábbis görög katolikus viszonylatban – Pocsajban fentebbi életállapotok szerinti külön-külön vezetett anyakönyvekkel.
Az 1778-tól datált anyakönyvünk sok-sok megsárgult lapján néhol még jól olvashatók a bejegyzések, másutt viszont nehezen vagy már egyáltalán nem kivehetőek a bejegyzések, így néhol többféle olvasat is lehetséges. A korabeli írásmód olvasata szempontjából figyelemmel kell követnünk, hogy egy-egy lelkész tipikusan miként formálta betűit, s ezek után már nagy könnyebbséget jelent, ha ismerjük betűformálási módszerét. Teljesen még ez sem jelent tökéletes támpontot, hiszen – be kell vallanunk – néhol igencsak csúnyára sikeredtek a bejegyzések, ellentétben néhány más korabeli anyakönyvvel, amelyekben törekedtek a későbbi olvashatóságra is. A betűvetés eme szebb vagy kevésbé szép esztétikai vonását is embere válogatja dokumentumainkban.
Az ide betelepült román kolónia nagyságával kapcsolatban a bejegyzések alapján nem jutunk előbbre, hiszen néha több a magyar eredetű név, mint a román, illetve bizonyos korszakokban tudatosan román formula szerint jegyezték be a magyar neveket is, sőt azt is külön kihangsúlyozták, hogy az illető „román görög katolikus”. Találkozunk a cirill betűs román bejegyzések mellett latin bejegyzésekkel is; hol így, hol a másik rendszer szerint jegyezték be az adatokat. Ez függött az itt szolgáló pap nyelvtudásától, de identitásbeli vagy ideológiai beállítottságától is! A kérdés mindenesetre továbbra sem tisztázott: ha csupán kevéske eredeti román családnévvel találkozunk, hová tűntek fél évszázad alatt az ide betelepülő románság nagyszámú képviselői? Az szinte kizárt, hogy csak leánygyermekek születtek volna, és sorra így tűntek volna el a betelepülők nevei. Bizonyos fokú asszimilálódás már a kezdetektől bizonyosan végbement, de ez sem lehetett olyan gyors, hogy szinte elvesszenek a román eredettel bíró családnevek.
Az anyakönyvi bejegyzések tartalmazzák az idők során Pocsajban szolgáló bizánci rítusú papok nevét is. Ám nem minden esetben derül fény a bejegyzést készítők nevére sem, ugyanis egyes helyeken vagy csak az szerepel, hogy „parochus” illetve „capellanus”, vagy csupán az „idem”-el jelzik ugyanazon személy kilétét. Néhol pedig bizonyos kavarodás is látható: adott személy szerepel akár káplán, akár paróchus tisztségben is, vagy több egyén is paróchusként van feltüntetve. Ez akár helyettesítő pap is lehetett, másutt pedig többször láthatunk adminisztrátorként szereplő személyeket is, amikor haláleset vagy egyéb elmozdítás miatt nem volt a községben lakó görög katolikus pap.
Első anyakönyvünk korszakában Pocsaj a laksági esperesi kerület része, és több fíliával is bír: hozzátartozik Esztáron kívül Pelbárthida is.
Az alábbiakban az első anyakönyvünkről készítünk ismertetést.
Kronológiai szempontból a következő megállapítást tehetjük:
-
Az 1780-81. esztendő bejegyzései hiányoznak.
-
A 14.oldalon minden bizonnyal tévedésből elírás található, hiszen 1783 helyett 1773 szerepel, de csak ezen a helyen.
-
Az 1787. év adatai szintén hiányoznak.
A gyakori családnevek előfordulását a következő táblázat mutatja, mely természetesen nem teljeskörű, és csak példaként említi a sokszor olvasható neveket. Emellett más nevek is többször előfordulnak, melyek e szemléltetésbe nem kerültek be.
Év
|
Családnevek
|
1778
|
Jakab, Dumitru, Csősz, Szakál, Kurta, Mikula, Rácz, Kecskés
|
1779
|
Rusz, Szilágyi, Szakál, Bokor, Jónás
|
1782
|
Szakál, Aron, Meleg, Sztana
|
1783
|
Vastag, Sztana, Szakál, Gal, Kurta, Gáll, Papp, Balázs, Argyilán
|
1784
|
Mikula, Szakál, Nagy, Jakab, Fugyi, Orosz, Dandits, Szilágyi, Polgár, Juhász, Rácz, Kozma, Kis, Vesza, Barna, Moldován, Szántai, Varga, Knobloch, Bordás
|
1785
|
Vastag, Szakál, Szána, Csősz, Oláh, Szilágyi, Szabó, Nádró, Orosz, Dán, Halász, Kecskés
|
1786
|
Balázs, Gáll, Sztana, Puskás, Kozma, Kardos, Popovics, Orosz, Oláh, Deák, Marozsán, Csősz, Klincse, Barna
|
1788
|
Vastag, Orosz, Szakál, Kurta, Kerezsi, Klincse, Balázs, Szilágyi, Halász
|
1789
|
Balázs, Szakál, Puskás, Kirilla, Kurta, Gál, Lukács, Kis, Kozma
|
1790
|
Gabucz, Kerezsi, Gál, Széles, Oláh, Rácz, Magyar, Szabó, Szakál, Szána
|
1791
|
Balázs, Polgár, Puskás, Kecskés, Kurta, Halász, Barna, Széles, Oláh
|
1792
|
Nagy, Szakál, Urszuly, Polgár, Grósz, Deák, Almási
|
1793
|
Szabó, Polgár, Puskás, Rácz, Argyilán, Oláh, Szakál
|
1794
|
Kurucz, Orosz, Kerezsi, Szabó, Kirilla, Jónás, Oláh, Kecskés, Kozma, Puskás
|
1795
|
Almási, Vastag, Nagy, Kovács, Hercz, Deák, Klincse, Kerezsi
|
1796
|
Balázs, Puskás, Orosz, Szakál
|
1797
|
Réz, Seres, Buda, Csősz, Szabó, Kirilla
|
1798
|
Mikula, Csősz, Szakál, Nagy, Széles, Dán
|
1799
|
Magyar, Vastag, Mikula, Oláh, Gabucz
|
1800
|
Csősz, Ernye, Darabánt
|
1801
|
Újvárosi, Réz, Szakál, Kurutz
|
1802
|
Fekete, Nádró
|
1803
|
Ernye, Sztana, Kirilla
|
1804
|
Kincses, Kecskés, Balázs, Rácz,
|
1805
|
Nádró, Mikula, Gabucz
|
1806
|
Nádró
|
1807
|
Buzás, Jakab, Halász
|
1808
|
|
|
|
A családnevek – s így az egyházközség – vonatkozásában kissé így is látható a nemzetiség szerinti összetettség, és jól megkülönböztethetőek a román ill. magyar eredetű családnevek. A kép ennek fényében még mindig árnyalt, hiszen több családról tudjuk, hogy az idők során magyarosították a nevüket, illetve olyan is létezik, melyről nem dönthető el egyértelműen, hogy magyar vagy román eredettel bír-e, hiszen mindkét variánsban előfordul.
A közösségben szolgáló első görög katolikus áldozópapok nevét homály fedi. Jelen anyakönyvünk alapján néhány név megfejthető, de a fentebb említett titulusbeli keveredések kérdéseket is felvethetnek. Annyi bizonyos, hogy jó néhány esztendőben az egyházközség paróchusának munkáját segédlelkész is segítette, ami a többi környékbeli paróchián sem volt szokatlan dolog.
1784 és 1791 között Godsa György az egyházközség paróchusa. Érdekes viszont, hogy 1785-ben Mok vagy Gólya János neve mellett olvasható néhol – de nem mindenütt – a „parochus” jelző, de az is lehetséges, hogy ebben az esztendőben segédlelkészként működött itt. 1788 és 1791. áprilisa között Stephanus Klein nevével szintén hasonló a helyzet, nagy valószínűség szerint ő is káplán lehetett. Az 1788-as évben ez olvasható: „Pál Alexa feciorul caplanului din Pocei”, tehát ekkor ő a helyi káplán. 1791 áprilisától temetése napjáig, vagyis 1817. május 1-ig Nagy János (a bejegyzések szerint „Ioannem Nagy”) a helyi görög katolikus lelkész.
A helyi papság életéről is megtudunk néhány adatot:
- 1800. február 6-án Nagy János paróchus fiát, János részesül a keresztség szentségében.
- 1810. szeptember 29-én keresztelik Györgyöt, Bárány János és Nagy János paróchus lányának, Annának a gyermekét.
Vallási megoszlás tekintetében mindenképpen érdekes adalék az itt lakó cigány kisebbség hovatartozása: manapság a település roma lakosságának szinte teljes spektruma vagy a református egyház, vagy a baptista közösség tagja. 1790-ben viszont jó néhány közöttük görög katolikus is: egy helyütt például „Joannis Kolompar zingari” bejegyzés szerepel a keresztelések sorában, de máshol is jól kivehető a „zingari” jelző.
Különösen Papp-Szilágyi Simeon paróchus idejében több mint egy tucatszor ő és felesége, Bánk Mária neve szerepel a keresztszülők rovatban. Nem valószínű, hogy ők maguk ténylegesen ennyi keresztszülőségre lettek volna felkérve, inkább azt a verziót tartjuk elfogadhatónak, miszerint akkoriban, akik nem tudtak keresztszülőt kérni, ők magukat írták be e rovatba.
|