Nádifarkas

Az Érmellék mocsárvilágának, így Pocsajt is érintő volt nádasának egy bő évszázaddal ezelőtt még állandó lakója volt a nádifarkas néven ismert sakál (Canis aureus). Ez a kutyafélékkel rokon mindenevő- ragadozó testformája miatt könnyen összetéveszthető a nála kisebb rókával. Farka észrevehetően rövidebb, és nem olyan lompos, mint a rókáé. Oldalán az aranysárgásnak tűnő bundája viszont minden esetben megkülönböztette mind a rókától, mind a nála termetesebb farkastól.

A sakál egyik kedvelt élettere a nádrengeteggel borított mocsárvilág. Az Érmellék sás-káka-nádas sűrűjében, valamint annak környékén mindig megtalálta élelmét. Rendre felfalta a nála kisebb élőlényeket, rendszeresen megdézsmálta a madárfészkeket. Szántóföldi portyázása során nagy veszedelmet jelentett a nyúlfiókák, a növekvő őzgidák és valamennyi apróvad számára. Szőlőskert közelébe jutva nem vetette meg a lepotyogó érett gyümölcsöt, de még az édesedő szőlőt sem. Mivel hazánkban nincs természetes ellensége, egyedül uralta életterét. Kárpát-medencében is csupán a farkas, és a kölykeire veszélyt jelentő nagyragadozó madár a vetélytársa.

Afrika keleti vidékéről származó, s Dél-Európába is feljutó sakál a Balkán félszigetről egyre északabbra vonulva mindig terített asztalra talált Bulgária lápos-mocsaras nádasaiban, valamint a Duna deltájában. Hazánkban az 1700-as évek derekától egyre gyakrabban jelent meg nádasaink szélén, s találkoztak vele a vízen élő emberek. A Zala folyó árterülete, a Balatont övező volt nádasok, de még az Ecsedi-láp, a Nagysárrét és az Érmellék pákászai előtt sem volt ismeretlen. Az 1883-ban született édesapám gyermekkori emlékei között is ott volt az az érmelléki nádifarkas, amelyik emberre nem támadt, mindig kerülte az emberek közelségét, a lakott területtől pedig akkor még elhúzódott. Pocsaj mentén a nádas-mocsaras vidék volt a sakál igazi otthona. De csak addig, amíg az Érmelléket le nem csapolták, ameddig az Ér folyót partok közé nem szorították. Eltűnt az Érmellék mocsárvilága, vele együtt a Pocsajban is élt nádifarkas.

És azóta? Nem lehetetlen, hogy 1941 nyarán egy nádifarkassal állt szemben az a pocsaji asszony, aki a Klocsa nyugati végén volt nádasból kibúvó, egy farkaskutyához hasonló, de annál kissé alacsonyabb állatot látott. Az állat mintegy 20-25 méterre tőle megállt, 1-2 másodpercig mozdulatlanul figyelték egymást, majd a vad megfordult és csendben elsomfordált.

A következő hírt már a rádió kürtölte világgá, amely szerint az új életteret kereső sakál 1987-ben Ausztriába is eljutva a főváros környéki szőlőskertek termését dézsmálgatta. Két év múlva már Prága környékén mutatkozott. Az ezredfordulót követően pedig ismételten megjelent hazánkban. Elsősorban a Tisza-tó mentén, majd a Hortobágy nádasaiban, Poroszló vidékén. Itt már csapatokba verődve keresték prédájukat. Esténként pedig falkába tömörülve vonítottak, s ezzel zavarták az üdülők, illetve a közeli falvak lakóinak pihenését: „úgy ordítottak, mint a sakál.” A környék vadászainak elmondása szerint - mivel a sakál egész évben kilőhető  - az elmúlt években három sakál került puskavégre.

Az MTV 2012 januári híradójából tudtuk meg, hogy az aranysakál Magyarország délnyugati megyéiben ismét helyét keresi. Megjelenését a tanyavilág baromfi állományának csökkenése, valamint a vizes-nádas területek élővilágának ritkulása jelezte.

Továbbá a sakálról:

• Európában legbiztonságosabb életterét a Duna deltájában találja.
• A sakál kiválóan érzékeli az idő múlását is. A bulgáriai tengerpart közeli nádasokból csak a visszavonuló árapály idején megy a fövenyes partra, ahol már terített asztal várja: csigák, puhatestűek sokasága, vergődő halacskák, rákok, stb.
• A fogságban felnevelt sakálkölyök viszonylag hamar megszelídül. Gazdái felfigyeltek arra, hogy a kis sakálok a szag-emlékeket tovább és jobban megtartják, mint a vele nevelt kiskutyák.
• Ezt követően a sakált nyomkereső kutyákkal párosították, s az így született utódokból tenyésztették ki a repülőtéri drogkereső kutyákat.

Debrecen, 2012. április 10.

                                                                                     Kincses Gyula